A megfázás és az influenza szezonját igen nehéz elkerülni, és még az oltások, a kézfertőtlenítők, és a különféle megelőző készítmények ellenére is sokan megfáznak vagy influenzásak lesznek. Sajnos mindkét betegségnek lehet egy kellemetlen mellékhatása, amire legtöbben nem is gondolnánk: rossz lehelet.
Leheletünket a megfázás számos módon elronthatja. A tettes leggyakrabban az orrfolyás és a köhögés kombinációja. Amikor valaki megfázik, a szervezet megpróbálja magából kiűzni az idegen anyagokat – jelen esetben a baktériumokat vagy vírusokat – a nyálkatermelés révén. Az orr és az orrmelléküreg sűrű, sárgás váladékot bocsát ki a megfázás elleni küzdelem során, amely azután az orrüregen keresztül lecsúszik a torok hátsó részébe. Ez a váladék főként az elpusztult fehérvérsejtektől és a megfázás okozta gyulladástól kapja a szagát, és hatással van leheletünkre is.
Az ehhez társuló köhögés pedig csak tovább fokozza a megfázás okozta halitózist.
A köhögés nemcsak, hogy felhúzza az állott, fehérjeszagú levegőt a tüdőből, hanem kiszárítja a torkot, a szájüreget és a szájpadlást is. A szájszárazság pedig tökéletes környezetet biztosít az anaerob baktériumok szaporodásához, amely a rossz lehelet egyik fő okozója.
A nyál természetes módon távolítja el a baktériumokat és az élelmiszerdarabokat a szánkból. A szájban a nyál folyamatos áramlása nélkül a baktériumok elkezdhetnek szaporodni, és anyagcseréjük melléktermékeként hidrogén-szulfidot bocsáthatnak ki. A hidrogén-szulfid, amelynek rothadásszerű szaga van, gyakran a megfázás és köhögés okozta rossz lehelet része.
“Ezenkívül a betegség egyéb járulékos aspektusai is válthatnak ki halitózist. A sűrű, cukros köhögés elleni szirupok fogyasztása is felelős lehet a rossz leheletért.
A megfázással járó orrdugulás miatt pedig hajlamosak vagyunk nyitott szájjal aludni, ami erősen kiszáríthatja a szájüreget, ezáltal reggeli rossz leheletet okozva.”